Egész nap rohansz, meg sem állsz, mégis, ahelyett, hogy fogynának a tennivalók a listáról, egyre több a feladat? És szép lassan azt érzed, hogy felőrölnek a hétköznapok, egyre kevesebbet mosolyogsz, egyre rosszabbul alszol és egyre türelmetlenebb vagy a körülötted élőkkel? Akkor itt az ideje, hogy te is megfogadd ezeket a tanácsokat és kicsit gatyába rázd a hétköznapjaidat.
A legtöbben kétségbeesetten próbáljuk kontroll alatt tartani az életünk minden apró részletét: igyekszünk előre megtervezni, amit lehet, próbáljuk kordában tartani az érzéseinket, a testünket. Igyekszünk a lehető legtöbb elvárásnak megfelelni és folyamatosan azt figyeljük, mit gondolnak rólunk a többiek. És miközben kétségbeesetten próbáljuk kezünkben tartani a dolgokat, szép lassan elveszítjük az esélyünket a boldogságra és egyre inkább eltávolodunk a számunkra fontos emberektől. Pedig nem is olyan bonyolult dolog visszatalálni saját magunkhoz. Elég ezzel a négy apró lépéssel kezdeni.
1. lépés
Nincs több irigység
Ha folyamatosan a barátaidhoz, az ismerőseidhez vagy a kollégáidhoz méred magad, egyszer csak azt veszed észre, hogy a saját értékeidet elbagatellizálod. Oké, lehet, hogy nekik szebb a lakásuk, jobb karrierjük van, lehet, hogy karcsúbba derekuk vagy figyelmesebb a pasijuk, mégis ezer dolog van a te életedben, amire ők is irigyek lehetnének. Például a barátnőd a gyönyörű, lakbermagazinokat megszégyenítő nappalival bármikor szívesen cserélne veled, csak, hogy végre neki is legyen gyereke, aki romokba dönti a lakást. Vagy a kollégád, akit helyetted léptettek elő: már évek óta egyedül tölti a karácsonyt, nincs párja, a szüleivel sem beszél… Tényleg annyira szívesen cserélnél vele? Akkor is, amikor ti tucatnyian ülitek körbe a karácsonyfát és dőltök a nevetéstől egész este, miközben a vicces nagybácsi a jobbnál jobb sztorijait meséli? Ugye, hogy nem? Szóval, hagyd abba a nyafogást, és próbálj meg azokra a dolgokra koncentrálni, amik elégedetté tesznek a saját életedben.
2. lépés
Időt kérek!
Semmire sincs időd, főleg nem magadra? 3 percet csak bele tudsz sűríteni a programba, nem? (Legfeljebb eggyel kevesebbszer csekkolod a fészbúkot…) Keress egy nyugis helyet (akár maradj a kocsidban egy kicsit tovább, vagy zárd magadra a WC ajtót), csukd be a szemed, vegyél néhány mély levegőt, és koncentrálj valami olyan dologra, ami igazán boldoggá tenne. Én ilyenkor egy nyugis vasárnap délelőttre gondolok, amikor az illatos, puha ágyban olvasgathatok ébredés után addig, amíg kedvem tartja.
3. lépés
Nyisd ki azokat a könnycsapokat!
Nekem ez a legnehezebb, még pszichológustól is kértem segítséget, hogy újra megtanuljak sírni. Gyerekkorunk óta azt szajkózza nekünk mindenki, hogy a sírás a gyengeség jele. Pedig a sírás a testet és a lelket méregtelenítő természetes folyamat, amire mindenkinek, még a felnőtteknek is szüksége van néha. Attól meg ne félj, hogy ha egyszer kinyitod a csapokat, soha többé nem tudod elzárni azokat. Sőt, az, aki rendszeresen sír, könnyebben túl is teszi magát a problémákon, így a gyászfolyamatok is sokkal kevesebb energiát és időt vesznek igénybe.
4. lépés
Hallgass magadra!
Naponta több százszor van szükségünk azonnali válaszokra, így legtöbbször nincs idő arra, hogy meghallgassuk azt a bizonyos belső hangot. Pedig hidd el, csalhatatlan a tanácsa, csak időt kell adni neki, hogy megsúghassa, hogy mi a teendő. Nekem régen – még pár gyerekkel ezelőtt – a reggeli kávézás/zuhanyozás/sminkelés időszaka alatt voltak a legtermékenyebb pillanataim. Ilyenkor csak úgy dübörögtek az isteni sugallatok és a jobbnál jobb ötletek. Mostanában a futást próbálom hasonló célra használni, ott van viszonylag csönd és nyugalom, de egyelőre csak kisebb sikerek vannak. De a takarítás még mindig működik, ha a kádat súrolom, mindig békén hagy a család (naná, elpucolnak látótávolságon kívülre, nehogy befogjam őket is), úgyhogy van időm mélázni. Arra azonban vigyázz, hogy ne akarj görcsösen megoldást találni, mert akkor biztosan elkerül az ihlet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: