Már említettem, hogy a diéta nem az én műfajom. A sport oké, azzal meg tudok barátkozni, ha nagyon muszáj, de az “éhezés”… Szóval eddig jól megvoltam a heti 10-15 km futással, meg egy kis erősítéssel, és bár nem ettem csokit tésztával, azért finoman szólva sem számolgattam a kalóriákat. Aztán a múlt hétvégén készült rólam egy szörnyű fotó, amire a nagymamám azt mondaná: szép erős menyecske… Kerítettem gyorsan egy mérleget – a miék már vagy két éve felmondta a szolgálatot – és kis híján szívinfarktust kaptam. Bőven 3 kilóval többet mutatott, mint ahogy azt gondoltam volna, és 6 kilóval többet, mint a versenysúlyom.
A gyerekeim már elég nagyok, én viszont még elég fiatal vagyok, tehát itt az ideje, hogy belefogjak. Elméletben már elég jó vagyok (több száz ilyen témájú cikket írtam és több ezret olvastam már életemben), de még meg kell találnom a hozzám legjobban illő diétát.
Addig is, a taktikám: kevesebb szénhidrátot eszem (eddig sem volt olyan sok), a fehércukrot (és a feketecsokit is, brühühühü) kiiktatom. A heti 3 sportolásból 4 lesz, az alkoholt a minimumra szorítom (nincs több dry martini), és a tésztaételeket is kerülöm egy darabig.
Hamarosan jelentkezem a diétákkal és az eddigi eredményekkel.
Drukkoljatok nekem!
