Már említettem, hogy a diéta nem az én műfajom. A sport oké, azzal meg tudok barátkozni, ha nagyon muszáj, de az “éhezés”… Szóval eddig jól megvoltam a heti 10-15 km futással, meg egy kis erősítéssel, és bár nem ettem csokit tésztával, azért finoman szólva sem számolgattam a kalóriákat. Aztán a múlt hétvégén készült rólam egy szörnyű fotó, amire a nagymamám azt mondaná: szép erős menyecske… Kerítettem gyorsan egy mérleget – a miék már vagy két éve felmondta a szolgálatot – és kis híján szívinfarktust kaptam. Bőven 3 kilóval többet mutatott, mint ahogy azt gondoltam volna, és 6 kilóval többet, mint a versenysúlyom.
Hétfőn megkonzultáltam a dolgot egy szakértő ismerősömmel, és megállapodtunk, hogy 4 kiló mínusz lenne az ideális (és elérhető) cél, hogy idén nyáron szín alapján választhassak bikinit és ne az alapján, hogy melyik takar többet. A baj az, hogy a bikiniszezon nálam pontosan 21 nap múlva kezdődik, tehát mindössze 3 hetem van, hogy összekapjam magam. Az én drágám szerint ugyan semmi okom az aggódásra, végül is most sem vagyok kövér (38-as a méretem), de úgy érzem, itt az ideje, hogy legalább magam miatt elérjem az optimális formát.
A gyerekeim már elég nagyok, én viszont még elég fiatal vagyok, tehát itt az ideje, hogy belefogjak. Elméletben már elég jó vagyok (több száz ilyen témájú cikket írtam és több ezret olvastam már életemben), de még meg kell találnom a hozzám legjobban illő diétát.
Addig is, a taktikám: kevesebb szénhidrátot eszem (eddig sem volt olyan sok), a fehércukrot (és a feketecsokit is, brühühühü) kiiktatom. A heti 3 sportolásból 4 lesz, az alkoholt a minimumra szorítom (nincs több dry martini), és a tésztaételeket is kerülöm egy darabig.
Hamarosan jelentkezem a diétákkal és az eddigi eredményekkel.
Drukkoljatok nekem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: