A pasimmal kétség kívül szeretjük egymást. Szoktunk veszekedni és vitatkozni, vannak a kapcsolatunknak mélypontjai, de szeretjük egymást és szeretünk együtt lenni. Meg főleg szexelni. Vagyis szeretnénk… Ahol gyerekek vannak és háztartás, meg két főállásban dolgozó szülő, ott nem csak akarat kérdése a szex.
Az alvókájával a legrosszabbkor betoppanó gyerek problémáját már rutinból kezeljük, és zárjuk az ajtót. (Így már a Kicsinek sem kell többé aggódnia, hogy Mamin miért is nincs pizsama, még a végén meg fog fázni szegénykém…)
A vágy sem múlt el, sőt. A pasi kívánatos, alapvetően magammal is elégedett vagyok, és ha összejön, akkor nagyon rendben van a dolog. De az egész napos robot után, mire a gyerekeket ágyba parancsolom, másnapra mindent összekészítek, legszívesebben elnyúlnék egy jó könyvvel és nem a szerelem oltárán áldoznék… Persze vannak jobb időszakok, amikor nem akkora a hajtás, és több idő és energia jut egymásra, meg olyan is, amikor egy-két napra gyerekmentesítenek bennünket a nagyszülők, de mostanában valamelyikünk (na jó, általában én) még azelőtt elalszik, mielőtt a másik beérne a hálószobába. Oké, izgi, hogy rákészülünk a szexre, de azért azt kicsit túlzásnak érzem, hogy három napig beszélünk róla, aztán lefekszünk korán, hogy másnap le tudjunk feküdni úgy is…
Lassan azt vettem észre, hogy a heti két alkalomból kétheti egy lett. Vajon mások hogyan csinálják? Megelégszenek ennyivel? Vagy van valami jó trükkjük? Vagy egyszerűen örülnek, ha nem kell szexelniük?
Ha van valami jó ötleted, kérlek oszd meg velem.
“Ha van valami jó ötleted, kérlek oszd meg velem.” Nekem is forvardold majd, köszi! 🙂