“Az ön gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – mondta anno Karinthy. “Szívem, a kicsi veri a nagyokat” – mondom manapság én. Az idők (és a szereplők) változtak, de a helyzet nagyjából ugyanaz: az én nagyfiam, az ő nagylánya és a mi kicsikénk (aki, ahogy a fenti mondatból is jól kiderül, akaratérvényesítésben elég jó), két Ex, egy csipőmániás kutya és egy csomó boldogság, nyűg, jókedv és sírás. És persze én és Apa, akik megpróbálnak lavírozni a feladatok és a csemeték között, de akik közben szeretnének érdekes és szerelmes felnőttek is maradni. Szóval átlagos(?) család vagyunk, én pedig egy átlagos nő, akinek minden nap történik valami kevésbé átlagos az életében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: