Egyelőre még nincs valódi diétás tervem, azaz nem követek egy étrendet sem, örülök, hogy a heti ötszöri sportolást tudom tartani a család mellett. Szóval most még csak néhány általános alapelvet tartok be, de ezekkel is könnyen meg lehet spórolni néhányszáz kalóriát.
1. Semmi plusz cukor: ez nem azt jelenti, hogy nem eszem semmilyen cukros ételt (a végcél az lenne, de egyelőre még nem érzek magamban ehhez elég erőt, “véletlenül” tegnap is beugrott a számba két csokitojás…), pusztán annyit tesz, hogy nem teszek semmibe extra cukrot. Sem a kávéba, sem a limonádéba, a teába, a gyümölcssalátába, a salátaöntetbe, a paradicsomlevesbe, semmibe. Ez lehet, hogy kevésnek tűnik, de kiszámoltam, napi 6-10 kanálnyi cukorról van szó, ami akár 2-300 kalóriát is jelenthet.
2. Nincs kelt tészta, péksüti: eddig sem ettem sok ilyet, de most igyekszem teljesen leszokni róluk. És nem csak a fehér liszt meg a cukortartalma miatt, de az élesztő miatt is. Az élesztős tészta ugyanis puffaszt, lassítja az emésztést, és így lassítja a fogyást.
3. Kevesebb alkohol: rengeteg társasági eseményre járunk a munkánk és a baráti társaságunk révén. Sőt, édes kettesben is szívesen megiszunk esténként egy kis bort vagy pezsgőt. Hogy kerüljem a kísértést, mostanában, ha csak lehet, vállalom a sofőr szerepét, illetve a röviditalokat, koktélokat tiltólistára tettem, helyette jöhet a száraz pezsgő és a vörösbor.
+1. Tilos jóllakni: nagyjából ugyanazokat eszem, amiket a család többi tagja (így nem kell százféle dolgot főznöm), csak kevesebbet. Körülbelül fele annyit, mint amennyi jól esne, és csak egy kicsivel kevesebbet, mint amitől jóllaknék. Ezt néha nehéz megállni, de nagy segítség, hogy a tálaláskor nem teszem az asztalra az ételt, hanem a tűzhelyen hagyom, és mindenkinek külön szedek a tányérjára. Az enyémre egy kicsit kevesebbet, mint amennyit a szemem kívánna. (Az adagba a gyerekek maradékát is igyekszem belekalkulálni, amit, mint minden anya, én is elpusztítok…) Sokkal könnyebb ellenállni annak, hogy szedjek még egy kicsit, ha ahhoz fel kell állni és el kell menni a konyha másik felébe, mint amikor az asztalon kell csak átnyúlni.
És mi a helyzet a kenyérrel?
A legtöbb diéta kizárja a fehér kenyeret, így én sem eszem ilyet. Mondjuk már évek óta nem igazán eszem fehér kenyeret, úgyhogy ez nem egy nagy lemondás. De vannak olyan ételek, amihez nagyon jól esne egy kis kenyér. Mint például egy jó kis saláta mellé…
Erre van egy szuper megoldásom, amit az egyik kolléganőmtől lestem el, mégpedig a “diétázók kenyere”. Azaz egy zabból és joghurtból álló valami, ami átmenet a keksz és a kenyér között, és amellett, hogy belefér a szigorú diétákba is, nagyon fincsi.
Íme a recept:
1 nagydobozos natúr joghurt
apróra tört zabpehely (annyi, amennyi belefér az üres joghurtos pohárba)
1 teáskanál só
0,5 teáskanál sütőpor
1,5 evőkanál olaj
A hozzávalókat összekeverem, és kedvemnek (meg az otthon található hozzávalóknak) megfelelően fűszerezem. A kedvencem az, amikor az aszalt paradicsomot és az olívabogyót feldarabolom, alaposan megborsozom durvára darált borssal, és azt keverem bele a masszába. De csináltam már pár kanál nyírfacukorral és aszalt gyümölccsel édes változatot is. Ilyenkor csak egy csipet sót teszek bele, és fahéjjal bolondítom meg.
Ha kész a trutyi, egy sütőpapírral kibélelt tepsibe kanál segítségével gombócokat teszek, ellapogatom őket, hogy kekszformájuk legyen.
Végül (légkeveréssel) 200 fokon 20 percet sütöm, megfordítom, és a másik oldalát is sütöm 10 percig, hogy jó ropogós legyen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: